papagajblog

A szemek állásszöge jó példa. Az afrikai szürkék gyakran meresztik a szemüket. A közepén lévő fekete középrész egy pontra szűkül, majd néhány másodpercre megnagyobbodik. Ez a kommunikációt megelőző állapot, ilyenkor gyakran beszélgetés következik, de az intenzív érdeklődés jele is lehet, például egy új étel iránt. Ha ezt a testbeszédet látni a madáron, akkor lehet számítani rá, hogy emberi beszéddel fog kommunikálni, vagyis rövidesen megszólal.

​

Amikor szorongóvá vagy agresszívakká válnak, akkor is csapkodhatnak, ilyenkor megtörténhet, hogy harapni készülnek. Számomra nagy élvezetet jelent, amikor megpróbálom értelmezni, mi a madaraim mondanivalója a nem-verbális kommunikációban. Számomra nagy élvezetet jelent, amikor megpróbálom értelmezni, mi a madaraim mondanivalója a nem-verbális kommunikációban. Hasonlót láttál a tieddel? Könnyen előfordulhat!

A játék, a köszöntés, a kíváncsiság, az elmélkedés mind olyan érzelem, amelyről azt hiszem, hogy a madaraink megmutatják nekünk. Ezeket könnyű észrevenni. Néha látom, ahogy az ara papagájom a kedvenc fáján ül, mellkasán tartott lábbal, és a fejét az egyik szárnya alá hajtva. Ilyenkor fáradt, békén kell őt hagyni.

Egy szép példa a papagájok által elérhető bizalomra egy kedves ismerősöm kakaduja, aki a gazdája térdén ülve teljesen ellazul és elalszik. Ezért az élményért sokat kell dolgozni. Főleg az aráknál jellemző testbeszéd az arcpirulás. Aki ilyenkor hozzányúl a papagájához, az valószínűleg hosszú időre megjegyzi a jelenséget, mert ez, akárcsak a baromfiudvar kakasainál, a kitörő agresszió előjele és könnyen csípés lehet a folytatás.

A papagájok imádnak játszani, egyik gyakori típusuk a sok madártartó által ismert örök kíváncsi, akit a szakzsargon Felfedezőnek nevez - ő állandüan új helyekre megy, új emberekkel találkozik, új tapasztalatokat keres (fizikailag vagy mentálisan). Sok papagáj szeret kutató és feltáró tevékenyséet végezni, persze mindezt legtöbbször az emberek ismerete vagy hozzájárulása nélkül.

A kakadu, az amazon és a nimfa papagáj csak néhány azok közül a fajok közül, amelyek úgy tűnik, szeretik a kiadós felfedezőutakat az otthoni környezetükben. Figyelembe kell venni ennek a dolognak a lakásra gyakorolt negatív hatásait, miszerint néhány madár keres és pusztít küldetésbe foghat, ami sokat tud ártani a lakberendezésnek.

Ha a már említett felfedező-játék típusú papagáj fajok valamelyikét tartod, akkor érdemes egy szilárd felügyeleti rendszert bevezetni a ketrecen kívül töltött időszakra. Ez a gyakorlatban a folyamatos figyelemmel kísérést jelenti a teljes kint töltött időre, és a szükség szerinti közbeavarkozást, ha a madár romboló ösztönei előtörnének. A szabadban töltött időt izgalmas táplálékok felfedezésével is el lehet tölteni. Az egyik ilyen lehetőség az, hogy lehetővé teszed a madárnak, hogy "megtalálja" a dolgokat, amikor a felfedezőútjait végzi.

Tekerj például NutriBerry-t egy darab papírra, és rakj le néhányat a helyiség padlóján körbe, hogy a madár megtalálhassa és felfalhassa. Vagy fogj meg egy kevésbé népszerű játékot, amely eddig érintetlenül hevert a ketrecben, és tedd a padlóra - egyes madarak számára a játék vonzereje a tálalásban rejlik. A felfedező típusok vevők kirakós játékokra (játékok, amelyek megkérdőjelezik a problémamegoldó készségüket) vagy olyan tárgyakra, amelyek segítik őket új helyekre eljutni, ilyenek például a kötelek és a létrák.

Egy másik, jól ismert papagáj-típus a versenyző, aki szereti a verseny minden formáját. Labdajátékokkal az ilyen madarakat teljesen fel lehet pörgetni, egyfolytában a padlón fogják kergetni, hogy megszerezzék egymás elől. Az amazonok, arapapagájok és a kakadu is néha szeretnek "távol tartani"-t játszani az emberekkel vagy a madártársakkal. Ha van versenytársa a nyájban, a lábjátékok minden bizonnyal óriási sikert fognak aratni.

Gondolkoztál már valaha azon, hogy egy dió méretű aggyal rendelkező papagáj hogyan képes felülmúlni a majmot, aki egy citrom méretű aggyal rendelkezik? Sokan megtették már. A legújabb kutatások tudományos hátteret adtak régi meggyőződésemnek, miszerint egyes madarak intelligenciája ugyanolyan, mint a legintelligensebb emlős állatoké.

A közelmúltig azt hitték, hogy a madarat agya teljesen másként működik, mint az emlősöké. De az új tanulmányok kimutatták, hogy a madáragyak szerkezete meglehetősen hasonló az emlősök agyához, egy szignifikáns különbséggel. Bár a kutatók előre sejtették, hogy a neuronok sűrűbben vannak jelen a madáragyban, ennek a konkrét mértéke meglepte őket. Susan Herculana-Houzel, a brazil idegtudós így kommentálta a felfedezést: "Fogalmam sem volt, hogy a különbség ennyira szélsőséges: egy papagáj agyában éppen annyi idegsejt lehet, mint egy közepes méretű főemlősében."

Amikor diák voltam (beismerem, ez már régen volt), úgy ítélték meg, hogy a madarak, amelyekben nincs neo-kéreg, nem képesek kognitív feladatokat elvégezni. A "madár-agy" pejoratív kifejezés volt, és ha valakire azt mondták, hogy "papagáj", akkor az egy adott szöveg megértés nélküli ismétlését jelentette. A 90-es évek eleje óta végzett kutatások kimutatták, hogy a madár agyának nagyobb a megismerési lehetősége, mint azt korábban gondolták volna. Az előagy a papagájban a palliumból származik, amely az emlősök neocortexét is létrehozta.

Ez a madár agyát szerkezetileg hasonlóbbá teszi az emlőskéhez, mint azt korábban gondolták. A fő különbség az, hogy a madarak agya sűrűbben tele van neuronokkal, ami kisebb agytérfogatot eredményez. A madár agyának szerkezete megegyezett a a szilíciumchipek működésével a számítógépiparban: kisebb, de sokkal hatékonyabb. Azok a madárfajok, amelyek általánosan elfogadottan a dinoszauruszoktól származnak, valószínűleg kisebb aggyal fejlődtek ki, amelynek előnye, hogy csökkentik a testsúlyt, így könnyebb a repülés.

Papagájt több féle forrásból is lehet szerezni, lehet vásárolni kereskedőtől, tenyésztőtől vagy kéz alól is. Mindnek van előnye-hátránya. Kereskedőtől vásárolni általában a legköltségesebb, viszont tőle az összes szükséges kellék is beszerezhető: kalitka vagy röpde, etető-és itatótálak, a kezdeti időszak takamányai, játékok, hinták és ülőrudak, igény esetén madárhomok, vitaminok stb. Tehát itt érvényesül a "mindent egy helyről" kényelmes elve, bár ezért kicsit mélyebben bele kell nyúlni a zsebbe.

Tenyésztőtől vásárolva maga a madár egy kicsivel egész biztos kevesebbe fáj, mert nincs rajta a kiskereskedő haszonkulcsa. Felszerelésért viszont külön kell mászkálni, még a papagáj megvásárlása előtt. A tenyésztő viszont mindig egy kicsit a "szülője" is az állatának, tisztában van a vérvonallal, származással és a várható tulajdonságokkal, ezek az információk egy kereskedőnek csak elvétve vannak a birtokában és sose akkora mélységben, mint egy tenyésztőnek.

Nagy értékű óriáspapagájokat a kereskedők nem tartanak, ugyanez vonatkozik a más okból drága (például kisebb méretű, de extrém módon ritka) papagájfélékre is. Ez egyszerűen azért van így, mert túl sok pénzük állna benne. Ritkaságért tehát mindig tenyésztőhöz kell menni - sokszor külföldre.

Itthon még nem terjedt el a papagájmentés, mert túl anyagias hozzá a szemlélet, de külföldön már a négylábúakhoz hasonló menhelyek üzemelnek, ahol örökbe lehet fogadni a szárnyasokat. Ez az eset kicsit hasonló az "örökléshez", amikor egy ismerős megunt madara köt ki nálunk, ilyen persze más okból is lehet, például családi haláleset miatt. Ilyenkor sikeresen meg kell tudni küzdeni a papagáj múltjával, mert az előző gazdájához és helyéhez sokáig ragaszkodni fog, el fog telni egy darab idő, mire megszokja az új helyzetét. Egy felnőtt madár már nehezebben veszi az ilyenfajta változásokat, mint egy kereskedelemben megvető fiatal.

Bárhonnan is jön a madár, azt nem szabad elfelejteni, hogy komoly felelősséget hoz magával. Nem elég etetni-itatni, a szórakozásáról is gondoskodni kell. És minél nagyobb, annál több vele a tennivaló - nem mintha egy hullámos papagáj önmagában ne jelente komoly feladatot. Felkészülten szabad csak belevágni ebbe a szép hobbiba.

A papagájtartóknak alapvető érdeke a különféle betegségek megismerése. Az aspergillosis elsősorban a hűvös és száraz vagy forró és száraz környezetből származó madarakat fenyegeti. Valamely ok miatt ezeknek a madaraknak gyenge képessége van a betegség legyőzésére. Ezekre a madarakra példa a tengeri kacsa, a strucc és a pingvinek. A másik hajlamosító tényező a spórák sűrűsége. A rosszul szellőző épületekben a spóra sűrűsége növekedni fog. Ez már a papagájokat is konkrétan fenyegetheti, ezért lényeges, hogy tiszta, csíramentes és penészmentes környezetben tartsuk őket.

A betegség sikeres kezelése sok tényezőtől függ. A fertőzés helye (orrfolyások, légcső, légzsák, tüdő), a betegség mértéke valamint a felismerés ideje és a fertőzést hordozó papagáj immunrendszerének állapota mind kritikus tényező. A betegség a kenyéren látható növekedő penészhez hasonlít a madár szervezetében, kolóniákat alkotva a légzőfelületeken. Ez egy olyan válaszreakciót vált ki a gazdaszervezetből, amely gennyes anyag felhalmozódását okozza a kolóniák körül. A fertőzés a szövetekbe és végül az erekbe kerül, később még jobban továbbterjedve más szervek felé az erek elzáródásához vezet.

Azok a szövetek, amelyek erei el vannak zárva, meghalnak. Az ezen a ponton a kezelés valószínűleg már nem lesz sikeres. A kezelést bonyolítja az is, hogy az aszper a légzsákok felszínén nő, ahol rossz a vérellátás, és ezeken a területeken sok vékony anyag felhalmozódik, ami megnehezíti, hogy a gyógyszereket közvetlenül a fertőzött területekre juttassuk. A hagyományos kezelést orálisan adott itrakonazollal végezték.  Általában ezt csak naponta egyszer kell beadni, a kúra teljes hossza pedig 3 hónap szokott lenni. Ez a gombaellenes gyógyszer nagyon hatékony volt.

Amikor a betegség eléri a légcsőben az orráthajlatokat, a gombaellenes készítmény közvetlen alkalmazását szisztémás kezeléssel együtt alkalmazták. Az amfotericin B-t közvetlenül a légcsőbe adták. Ez a gyógyszer maró hatású, így ennek a kezelésnek káros következményei is lehetnek. A Lamisil pedig egy új gyógyszer, amelyet Dr. Bob Dahlhausen és mások használnak.