papagajblog

A viselkedés módosításának kiváló eszköze, ha van egy olyan jutalomfalat, amelyet a madár igazán szeret! Ezt bátran tudod majd használni a jó viselkedés jutalmazására. A jutalomfalat a papagájjal való véleményközlés egy jó módja, hogy azt kommunikáld, hogy amit az imént tett, az "jó" volt. A papagáj számára jó jutalomfalat azonosításának egyszerű módja, hogy megeteted őt a szokásos reggeli táplálékával, majd megfigyeled, hogy a felkínált takarmányok közül melyik táplálékot eszi meg először. Valószínűleg az a kedvenc eledele.

Következő lépésként vedd ki ezt az eledelt a rendszeres reggeli etetésből, és használd fel arra, hogy a papagájt a nap folyamán tanúsított jó viselkedéséért jutalmazod vele. Sok papagáj a napraforgómagot, mogyorót, diót, szőlőt stb. is szívesen fogyasztja. Ügyelj arra, hogy a nagy tételeket kisebb darabokra bontva add neki oda, hogy több lehetőséged legyen a jutalmazásra és elkerüld, hogy túl sok jutalomfalatot adj neki egyszerre.

Ne kényszerítsd a papagájt olyasmire, amit nem akar! Ez józan megfontolásnak tűnhet, de gyakran könnyen figyelmen kívül hagyják. A madár testbeszédének megfelelő kiolvasása nagyon fontos, amikor ezt próbáljuk megtenni. Ismerd fel, ha a madarad testbeszédével nemet mond neked. Ahelyett, hogy továbbra is erőltetnéd az általa nem kívánt dolgot, próbálj meg pozitív módszerekkel, például jutalomfalatokat használva rávenni a papagájt arra, hogy megtegye, amit szeretnél. Ez segít kialakítani egy pozitív és bizalomteljes kapcsolatot a papagájoddal.

Papagájt több féle forrásból is lehet szerezni, lehet vásárolni kereskedőtől, tenyésztőtől vagy kéz alól is. Mindnek van előnye-hátránya. Kereskedőtől vásárolni általában a legköltségesebb, viszont tőle az összes szükséges kellék is beszerezhető: kalitka vagy röpde, etető-és itatótálak, a kezdeti időszak takamányai, játékok, hinták és ülőrudak, igény esetén madárhomok, vitaminok stb. Tehát itt érvényesül a "mindent egy helyről" kényelmes elve, bár ezért kicsit mélyebben bele kell nyúlni a zsebbe.

Tenyésztőtől vásárolva maga a madár egy kicsivel egész biztos kevesebbe fáj, mert nincs rajta a kiskereskedő haszonkulcsa. Felszerelésért viszont külön kell mászkálni, még a papagáj megvásárlása előtt. A tenyésztő viszont mindig egy kicsit a "szülője" is az állatának, tisztában van a vérvonallal, származással és a várható tulajdonságokkal, ezek az információk egy kereskedőnek csak elvétve vannak a birtokában és sose akkora mélységben, mint egy tenyésztőnek.

Nagy értékű óriáspapagájokat a kereskedők nem tartanak, ugyanez vonatkozik a más okból drága (például kisebb méretű, de extrém módon ritka) papagájfélékre is. Ez egyszerűen azért van így, mert túl sok pénzük állna benne. Ritkaságért tehát mindig tenyésztőhöz kell menni - sokszor külföldre.

Itthon még nem terjedt el a papagájmentés, mert túl anyagias hozzá a szemlélet, de külföldön már a négylábúakhoz hasonló menhelyek üzemelnek, ahol örökbe lehet fogadni a szárnyasokat. Ez az eset kicsit hasonló az "örökléshez", amikor egy ismerős megunt madara köt ki nálunk, ilyen persze más okból is lehet, például családi haláleset miatt. Ilyenkor sikeresen meg kell tudni küzdeni a papagáj múltjával, mert az előző gazdájához és helyéhez sokáig ragaszkodni fog, el fog telni egy darab idő, mire megszokja az új helyzetét. Egy felnőtt madár már nehezebben veszi az ilyenfajta változásokat, mint egy kereskedelemben megvető fiatal.

Bárhonnan is jön a madár, azt nem szabad elfelejteni, hogy komoly felelősséget hoz magával. Nem elég etetni-itatni, a szórakozásáról is gondoskodni kell. És minél nagyobb, annál több vele a tennivaló - nem mintha egy hullámos papagáj önmagában ne jelente komoly feladatot. Felkészülten szabad csak belevágni ebbe a szép hobbiba.